Miért baj, ha az állam túl sok pénzt szán a startupokra? És miért baj az is, ha nem szán sokat? Hol tartanak ma Magyarországon a kockázati tőkebefektetések, és mire figyeljünk, ha befektetőt keresünk?
Nemzetközi piacokat megcélzó startupokból nincs hiány: hónapról hónapra bejelentkezik valaminek „az ubere vagy az airbnb-je”. A magas kockázatú befektetésre specializálódott tőkéseknek megvannak a módszereik, hogyan kerüljék el a bukást.
Magyar tudományos eredményeken alapuló fogászati csontimplantátum piaci bevezetését finanszírozza a Széchenyi Tőkealap. A technológia különlegessége, hogy az emberi szövetekhez teljes körűen alkalmazkodik, képes az elvesztett csontmennyiség helyére funkcionálisan az eredetivel azonos szövetet növeszteni.
Két magyar céget mutatunk be, amelybe idén összesen 700 millió forintot fektetett be két hazai kockázati tőkés társaság. Az egyik nagyon könnyen, a másik nagyon nehezen tudott megállapodni a befektetőkkel. De hogyan tárgyalnak a kockázati tőkések, mit akarnak, milyen szempontok vezérlik őket? Mitől lesz vonzó egy pénzre áhítozó kisvállalkozás? És min lehet elcsúszni?
A startup ökoszisztéma két jeles alakja, az iparág meghatározó piaci szereplőinek – a vállalkozóknak és a kockázati-tőkéseknek – érdekeit képviselve néztek szembe egymással tegnap, a Design Terminálban.
Olimpiai éremtáblázat, egy főre jutó Nobel-díjasok száma – Magyarországon legtöbbször ezek azok a mutatók, melyeket szinte mindenki ismételni szokott, amikor arról van szó, hogy miben is vagyunk a világon az elsők között. A múlt eredményei mellett azonban érdemes a jelenre is koncentrálni: miben pipáljuk le a világ többi országát. Szubjektív pozitív kitekintés.
Svédország, Dánia, az Egyesült Királyság és Finnország mögött Magyarországon volt a legnagyobb a kockázati tőkebefektetések GDP-hez mért aránya tavaly. Idén a Jeremie II alapok indulásával még több pénz juthat a startup vállalkozásokhoz.
